Blog
Csak bátran!
Nagy terveim egyike, hogy egyszer végre nem a bátorságom, hanem a higgadt, megfontolt énem vállal be egyedi feladatot és árazza be a projektet. De mivel ilyen oldalam nincs, vagy csak mndig félreáll, hogy helyet adjon a „nagyoknak” így születhetett ez a kis „dobozka” is.
Történt egyszer, hogy Eni – akit névszerint semmiképpen nem mernék megemlíteni –, gyakorlatilag a teljes ismeretlenség homályából előtűnve, szinte rámrúgta az email fiókom ajtaját!
A brief lényege, adott egy bizonyos mennyiségű pingponglabda (pontosan leírt, sötétkék színben), egy négyzetes, víztiszta plexidobozba helyezik egyesével, három különböző feliratú lyukon keresztül a doboz tetején.
Természetesen ilyen színű pingpontlabda nincs, azt sem tudni, mekkora lesz a doboz. Így beáraztuk bátran, nagy esély volt rá, hogy ez a projekt elhal az ajánlat után.
Megrendelték. Akkor kezdtük először vakarni a fejünket (később ezt még legalább háromszor megismételtük), rendben, megvesszük a labdákat, majd lefestjük valahogy. De honnan tudjuk, hogy mekkora doboz kell majd ennyi labdának, hogy szépen kitöltse majd az átlátszó dobozt?
Készítettünk egy kartondobozt és beleömtöttük a labdákat. Masodik nekifutásra megvolt a pontos méret.
Jöhet a labdafestés. Ecset nem jöhet szóba, sosem leszünk készen. Elkeztük spray-vel fújni (szerencsére van pont olyan kék festék, amire szükség volt, nem kellett külön kevertetni). Igenám, de a labdák csak repkedtek mindenfelé, ahogy rájuk fújtunk.
Titkos fejvakarás, gondolkodó póz, és megszületett a megoldás: ragasztós felévelfelfelé egy rácsot létrehozunk, kartonra helyezve, és a metszéspontokra tesszük a labdákat. Pont annyi tapadást ad, amennyi kell és száradás utn csak fejjel lefelé visszaragasztjuk, hogy a labdák másik fele is elkéküljön.
A többi már történelem: utólag kiderült, hogy 8 cégnek küldték el a feladatot, de rajtunk kívül senki nem adott, még csak ajánlatot sem 🙂
